• elso
  • masodik
  • harmadik
  • negyedik

Anya-baba kapcsolat

Anya-baba kapcsolat

A perinatális konzultáció az életem; szakterületem ezen belül a korai anya-gyerek kapcsolat. Nem is hinnétek mennyi minden tartozik ide. Hiszek abban és tapasztalataim, szakmai tudásom is alátámasztják, hogy az első években az általában elsődleges gondozói szerepben lévő anya és gyermeke olyan erős és szoros együttlétezésben vannak, hogy - főleg a helyzetet mélyen és belülről megélve - néha még azt is nehéz eldönteni, most éppen kinek is van problémája kettejük közül. S mielőtt a probléma szó láttán bárki is futva menekülne: az egyik Ákos-dal részlete jut eszembe: "Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elébed áll." Ha bármilyen elakadás van, az csak egy hegy, amit ha megmászunk, magasabbra jutunk, mint ahol addig álltunk. Ám ehhez a mászáshoz néha segítség kell: ebben tudok támaszod lenni, megmutatni az ösvényeket, segíteni a döntésben, hogy melyik út a tiéd...

Jusztné Vincze Szabina perinatális szaktanácsadás

Saját vizsgálataim eredményei alapján a korai anyai érzelmek és a korai anya-gyermek kapcsolat az idő elteltével nem nagyon változik, legalábbis kisgyermekkorban, ezért aztán mindenképpen érdemes foglalkozni a korai anya-gyerek kapcsolattal. Gyakran találkozok azzal, hogy a sok ellentmondó információ megzavarja az anyákat, s hogy a helyes információk, maga a tudás, az önismeret és ezáltal a helyzet megértése segítheti kitartásukat és erősítheti jó-anyaságba vetett hitüket. Ezért összeszedtem néhány hiteles kutatási eredményt, ezt az időszakot illetően:

Mivel a csecsemő sok tekintetben tehetetlen, puszta életben maradása is függ gondozói, anyja/apja aktív támogatásától és védelmétől, ezért a csecsemő és szülei közötti szoros kapcsolat kialakulása döntő fontosságú, többek között a gyermek egészsége szempontjából, de pszichés jólléte érdekében is. A szülő-gyermek kapcsolat nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem sok éven át fejlődik.

A korai anya-gyermek kapcsolatot vizsgálva Klaus és Kennel azt találták kísérletükben, hogy ha az anyának és gyermekének közvetlenül szülés után lehetősége van testi kapcsolatteremtésre, akkor komplex interakciók indulnak meg közöttük, amelyek elősegítik kötődésüket. Azt is feltételezték, hogy az anyát a szülés alatt termelődő hormonjai teszik képessé arra, hogy érzelmi kapcsolatot építsen ki újszülött gyermekével. A korai imprintinget Lorenz vizsgálta, s ennek nyomán, a behaviorista szemlélet hatására szinte jelszóvá lett a szülőotthonokban a korai kötődés. Gopnik idézi az anekdotát, miszerint egy ilyen intézményben kiírták a falra, hogy „Kérjük a babát nem elvenni a mamától addig, míg a kötődés ki nem alakult!”. Egy másik történetben arról számol be, hogy amikor az anya nem akarta engedni, hogy a babát kivegye a kezéből a nővér, az azt felelte neki, hogy „Ne aggódjon, kedves, hagyunk elég időt a kötődésre!”.

Ma Magyarországon sok kórházban az alkalmazott kórházi gyakorlat csak részben kedvez az anya-gyermek kapcsolatnak. Ugyan legtöbb helyen elterjedt a rooming-in, azaz az, hogy az újszülöttek édesanyjukkal egy szobában lehetnek (ha igénylik, ha nem kérik, akkor a gyermekekre a csecsemős nővérek vigyáznak), kivéve az orvosi vizsgálatok idejét és a fürdetést. Ugyanakkor sok kórházban a szülés után a természetes úton szülő nőknek (és az édesapáknak) csupán rövid idejük, maximum 2 órájuk van a szülőszobán együtt maradni a babájukkal. Ezt is többnyire csak azután tehetik, hogy a babákat előbb megvizsgálták és megfürdették, felöltöztették (van már gyakorlat arra, hogy meztelenül, pontosabban csak takaróba csavarva adják az újszülöttet az anyák karjaiba, hogy összeérhessen a bőrük, de ez nem általános). Ezután többnyire átviszik az anyát és gyermekét az újszülött-részlegre, ahol az első éjszakát külön töltik, mondván, hogy az újszülöttet megfigyelik, az anyának pedig pihenésre van szüksége. A császárral szülő nők többnyire csak megnézhetik babájukat a szülőszobán, s aztán csak az újszülött-osztályon láthatják újra, ahol éjszakára szintén elveszik tőlük, s csak akkor adják oda nekik, ha már magukat teljesen el tudják látni. (Természetesen nem minden kórház követi ezt a gyakorlatot.)

Liedloff kontinuum-elméletében egészen szívfacsaró képet fest a modern világunkban élő csecsemők helyzetéről. Ő úgy tartja, nagyon fontos a bevésődés mechanizmusa, hisz az evolúció során erre „rendezkedtünk be”. Ha nincs lehetőség erre, ha a pillanat elmúlik, akkor elkezdődik a gyász folyamata, mert az emberi születések évmilliói során az, hogy szülés után elveszik a gyermeket az anyától, csak akkor történhetett meg, ha halva született a baba. Ezért, amikor a kórházban az anya már a gyászolás fiziológiai állapotába kerül, s percekkel vagy órákkal később odaviszik hozzá a babáját, gyakran bűntudata támad, mert úgy érzi, nem tudja eléggé szeretni gyermekét és ráléphet a post partum depresszióhoz vezető útra, de legalábbis megkérdőjelezheti saját jó-anyaságát. S mit érez a csecsemő? Anyja ölelése és bőre helyett, csak a mozdulatlanság és az egyedüllét jut neki, sírására csak a többi csecsemő sírása válaszol. Amikor hazaviszik a kórházból, már alapos benyomásai vannak az életről, ami minden későbbi benyomására hatással lesz. Egy tudat előtti síkon azt tudja, hogy az élet magányos, nem válaszol a jelzéseire és tele van fájdalommal.

Ma már a legtöbb kutató egyetért abban, hogy az azonnali érintkezés nem döntő tényező az anyák és csecsemőik hosszú távú, pozitív érzelmi kapcsolatának kialakulásában, sokkal inkább a szülést követő néhány nap tekinthető egyfajta anyai szenzitív periódusnak. Harlow eredményei szerint még azokból a kismajmokból is rossz anyák váltak, akiknek mindent biztosítottak fejlődésükhöz, de azonnal elválasztották őket anyjuktól. Chateau longitudinális vizsgálatában azt találta, hogy már 15 perces, közvetlenül a szülést követő bőrkontaktus az anya és gyermeke között, évekig megmaradó különbséget eredményez a kontrolcsoporthoz képest, akiknél nem volt ilyen kontaktus: 36 órával a szülés után ezek az anyák inkább testközelben tartották gyermeküket és nézték őket. A gyermekek 3 hónapos korában tovább szoptatnak, inkább szoptatnak éjjel is, s az éjszakai szoptatást sem élik meg problémaként. A gyermekek 1 éves korában ahelyett, hogy visszamennének dolgozni, inkább otthon maradnak a gyermekekkel. Szintén 1 éves gyermekek esetében, a gyermekeket külön szobában altatják, az anyák önállóbbak a gyermekek ellátásában, s ekkor még nem kezdenek el biliztetni. A gyermekek 3 éves korában, visszamenőleg - a kontrolcsoport anyáinak 60%-ával szemben - az anyáknak csupán 20%-a találta csak kevésnek azt az időt, amit gyermekével töltött, továbbá az anyai percepció szerint a gyermekek nyelvi fejlődése gyorsabb volt, s kétszer annyi testvér született, mint a kontrolcsoport anyái körében. Saját vizsgálataim eredménye alapján azt mondhatom, hogy a szoros testkontaktusban töltött kórházi napok kompenzáló erővel hatnak, ha kimaradt a szülést közvetlenül követő bőr-bőr kontaktus, vagy ha túl rövid ideig volt rá lehetőség.

A korai időszakban az újszülött külseje, a csecsemővonások fontos szerepet játszanak. Lorenz eredetileg állatoknál figyelte meg ezeket a vonásokat, s „babaszerűség”-nek nevezte. Megfigyelte, hogy ezek vonzzák a felnőtteket és gondozó viselkedést váltanak ki belőlük. Fullard és Rieling ezt a vonzalmat vizsgálták kísérletükben, amelyben arról kérdezték a vizsgálati személyeket, hogy két összetartozó, egy felnőttet és egy kölyköt ábrázoló kép közül melyik tetszik nekik jobban. Néhány kép állatokat, mások embereket ábrázoltak. Az eredmények szerint a lányok preferenciája 12 és 14 éves koruk között, a fiúké 14 és 16 év között eltolódott a kölykök irányába, ami egybeesik mindkét nemnél azzal az életkorral, amikor átesnek azokon az élettani változásokon, melyek képessé teszik őket az utódnemzésre.

Kezdetben korai kötődésről (early bonding) beszélhetünk, s ennek nyomán alakul ki a ragaszkodás (attachement). A korai kötődést befolyásoló tényezők többek között a gondozó attitűdje, a születés utáni pillanatok, a csecsemő temperamentuma, a csecsemő sírása és mosolya (szociális, differenciált mosoly), a csecsemővonások, a szemkontaktus és a reflexek.

Az 1950-es évek végéig a gyermeknek az anyához való ragaszkodását az érdekszeretet elmélettel magyarázták, amely szerint a gyermek ahhoz kötődik, aki enni ad neki. Ahogy Freud fogalmazott: „A szeretet eredete a táplálkozás kielégített szükségletéhez kötődésben van.”. Freud legfontosabbnak a felnőttkori kapcsolatok szempontjából az anyához való kötődést tartotta, úgy gondolta, hogy ez a kapcsolat képezi majd a későbbi párkapcsolatok alapjait is. A freudi pszichoanalízis mellett a behaviorista tanulás elmélet is az érdekszeretetet vallja, de ennek keretében drive-redukcióról, illetve másodlagos megerősítésről beszélhetünk. Az elsődleges megerősítő a táplálék, a másodlagos az anya személye.Az érdekszeretet elmélettel összefüggésben több állatkísérletet is végeztek. Harlow kismajmokkal végzett kísérletei szerint például fontosabb az érintés és a melegség, mint a táplálék. Ezekben a kísérletekben rézuszmajmokat születésük után pár órával elválasztottak az anyjuktól, s drótanyával és/vagy szőranyával tették őket egy ketrecbe. A kismajmok még akkor is a szőranyán csimpaszkodtak többet, ha a szopótartályt a drótanyán helyezték el, mert miután jóllaktak, visszamásztak a szőranyára. Ha ijesztő dolgot tettek be melléjük a ketrecbe, a kismajmok a szőranyába csimpaszkodtak. A kísérlet alapján azt mondhatjuk, hogy az anya-gyerek kapcsolatnak mindenképpen fontos eleme a testi közelség és a biztonságérzet – természetesen a táplálás mellett. Lorenz imprintinggel kapcsolatos kísérletei is azt az eredményt adták, hogy némely állat olyan személyhez, sőt, akár mozgó tárgyhoz is képes ragaszkodni, aki soha nem táplálta, csupán először őt pillantotta meg a szenzitív periódusban. Shaffer és Emerson skót csecsemők vizsgálatakor azt az eredményt kapták, hogy a gyermekek egy része éppen úgy, vagy akár jobban kötődik olyan személyekhez, akik szinte soha sem etették őket (pl. az apához), mint azokhoz, akik nap mint nap gondoskodnak róluk. Következtetéseik szerint a gyermek ahhoz fog a legjobban kötődni, aki a legérzékenyebben reagál rá, és a legtöbb ingert nyújtja neki.

Bowlby „szerint az anyai szeretet olyan fontos a mentális egészséghez, mint a vitaminok és a fehérjék a fizikai egészséghez”. A kötődési kapcsolat az első életév során alakul ki, a gondozóval folytatott interakcióksorán. Az anyával való kapcsolat minden későbbi szociális kapcsolat mintája, mivel a gyermek ebben a kapcsolatban tanulja meg, hogy mit várhat másoktól, s neki mit kell adnia, nyújtania. Bowlby elmélete szerint a kötődési viselkedés velünkszületett, amely elősegíti a közelséget és a kontaktust a kötődési személlyel; nagyon fontos a szülőnek a válaszkészsége erre a viselkedésre; továbbá a gyermek életének korai szakaszában létezik egy kritikus szakasz, amikor ennek a kötődésnek ki kell alakulnia. A kötődés Bowlby szerint önálló motivációs-viselkedési rendszer, nem támaszkodik más alapvető szükséglet kielégítésére.

Bowlby szerint, míg egyes viselkedéses rendszerek a kötődési viselkedéses rendszer aktiválódásának irányába hatnak, addig vannak vele versengő rendszerek is, mint például az explorációs viselkedések. A gyermek két, különböző információt figyel: a veszély jeleit és a kötődési személy elérhetőségét, ami a tőle való fizikai távolságot és a válaszkészségét is magában foglalja. Ha a környezet nem fenyegető, akkor a gyermek biztonságban érzi magát, nyugodtan explorál, és a kötődési személy csak mint biztonságos bázis van jelen. Ha a környezet megváltozik, akkor a gyerek közelebb megy az anyához. Bowlby szerint ez a rendszer epizodikusan működik. Ainsworth és munkatársai az „idegen helyzet” kísérletben vizsgálták a fenti feltételezéseket, melynek eredményeképpen a biztonságosan kötődő, az elkerülő és az ellenálló gyermekek csoportját különböztették meg, s megközelítésük folyamatosan aktív rendszert feltételez. Main és Solomon egy negyedik kategóriát javasoltak a fenti három mellé, melyet rendezetlennek (dezorganizáltnak) neveztek. Ezeket a kategóriákat a gyermekek viselkedése alapján határozták meg. Ainsworth és munkatársai feltételezték elsőként azt, hogy a kötődési viselkedésben megmutatkozó különbségeket a korai anya-gyermek interakciók minőségében és a gondozói szenzitivitásbanmeglévő különbségek okozzák. Kimutatták, hogy a csecsemő jelzéseire adott megfelelő intenzitású és időzítésű, a gyermek által kiszámítható, szenzitív gondozói válaszadás vezet az optimális, biztonságos kötődés kialakulásához (az anyák mind a négy vizsgált dimenzión - szenzitivitás, elfogadás/elutasítás, kooperáció, pszichológiai elérhetőség - magas értékkel rendelkeztek). A bizonytalan-elkerülő kötődés hátterében a csecsemő jelzéseit figyelmen kívül hagyó, elutasító vagy elhanyagoló, a bizonytalan-rezisztens kötődés hátterében pedig a gyermek számára nem bejósolható, következetlen szenzitivitású gondozás állt.

Mai felfogásunk szerint a kötődés egyfajta belső munkamodell kialakulását jelenti a csecsemő elméjében arról, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz az emberek. Megalkotják a „szeretet elméletét”. Szerencsés esetben a szeretetét, hiszen az elmélet és a tapasztalat viszonya kétirányú: ha gyakran bántak durván a gyermekkel azok, akikhez támogatásért fordult volna, akkor hasonló bánásmódot fog elvárni másoktól is, sőt, viselkedésüket már ezen elvárás szerint értelmezi. Szerencsére a modell rugalmas. Még a sokat bántalmazott gyerekek is megmenekülhetnek a (komolyabb) lelki károsodástól, ha van olyan személy a környezetükben, akihez pozitívan kötődhetnek.

Az anya-gyermek kapcsolat témájával kapcsolatos kutatási irány a baba nem-kívántságának hatásvizsgálata is. A lakosság nagyobb része különféle problémáktól szenved, például csökkentértékűségi-érzés, értéktelenségérzés, ürességérzés, diffúz szorongások, depresszív hangulatok, pszichoszomatikus megbetegedések, alkoholizmus, drogfüggőség, antiszociális személyiségzavarok. Egyes kutatások szerint tüneteik és problémáik hátterében túlnyomórészt prenatális életidejük hiányállapotai, szenvedései állnak. Ráadásul a nem kívánt terhességből született gyerekek nagyobb mértékben vannak kitéve elhanyagolásnak és erőszaknak. A nem kívánt gyermekek születési súlya kisebb volt, és több orvosi segítség kellett nekik, mint a kontrollcsoportnak David vizsgálatában. Rottmann vizsgálatának eredményei szerint az anya minél konfliktusosabb, ambivalensebb és elutasítóbb érzésekkel viseltetik meg nem született babája iránt, annál terheltebb lesz az újszülött. A gyermeküket tudatosan és tudattalanul is elutasító anyák gyermekeinél az első 48 órában a születés után a Kipp-szindróma tüneteit észlelték: apatikus viselkedés és sírás váltogatták egymást. Az elfogadott, szeretett és várt, tervezett babák pedig jobban fejlődnek intellektuálisan és emocionálisan egyaránt, mint a nem tervezettek és az elutasítottak. A nem kívánt gyermekek antiszociális irányú fejlődése és rossz közérzete a kedvezőtlen körülmények komplex összjátéka a kultúrában, amelyek kiindulópontja azonban az elutasított terhesség.

Több vizsgálat is foglalkozott már azzal, hogy azonosítsa azokat a terhesség és szülés alatti eseményeket, pszichés folyamatokat és szociális viszonyokat, amelyek kihatnak a várandóság alatt és az azt követő időszakban az édesanyák pszichés jóllétére. Ilyen tényezők a saját szülőkkel és gyermekkorral kapcsolatos mentális kép, a partnerrel kapcsolatos viszony és a tőle kapott, továbbá a másoktól kapott szociális támogatottság mértéke, a saját női nemi identitás, a korábbi gyermekgondozással kapcsolatosan szerzett tapasztalatok, továbbá a saját terhesség elfogadása és a magzattal való kapcsolat. A várandósság alatti anyai stressz is kimutatható hatással van a magzatra, s leggyakrabban koraszüléshez és kis születési súlyú babához vezet. A párkapcsolat minősége valószínűleg nagyobb hatással van az apa-gyermek kapcsolatra, mint az anya-gyermekére: Belsky és munkatársai azt találták, hogy a problémás házassági kapcsolatban élő apák a kiegyensúlyozott kapcsolattal rendelkezőkhöz képest negatívabbak voltak gyermekeikkel folytatott interakcióik során, de ez a különbség nem volt igaz az anya-gyermek interakciókra. A gyermekgondozásra vonatkozó anyai énhatékonyság-érzés viszont pozitívan hat a gyermekkel való foglalkozásra és a szülői viselkedés minőségére. Hudson és munkatársainak, valamint Elek és munkatársainak longitudinális vizsgálatában a szülők egyre erősebb énhatékonyság-érzésről számoltak be a születést követő első 12 hónapban, amivel párhuzamosan alakult a szülőséggel kapcsolatos elégedettség. Warren elméletében és Nyström és Öhrling meta-analízisében is a szociális támogatás együtt járt a szülői magabiztossággal és az énhatékonyság-érzéssel. A szülői konfliktusok, a partneri segítség hiánya, valamint a nehéz gyermeki temperamentum ezzel szemben negatívan korrelálnak az anyai magabiztosság érzésével. A szociális támogatottság már a terhesség alatt fontos tényező, mivel hiánya posztnatális depresszióhoz, illetve inszenzitív szülői viselkedéshez vezethet.

Vajda és Vajda longitudinális vizsgálatukban magyar családokat követtek nyomon az első gyermekkel való terhességtől kb. a gyermekek egy éves koráig. Eredményeik szerint az anyák többsége félt és szorongott a szülést követő néhány hónapban, legtöbbször a gyermekgondozással kapcsolatosan. A nagymamák ritkábban segítettek a gondozásban, mint ahogy ez korábban a magyar családokra jellemző volt, mivel többségük dolgozott. Amikor mégis segített a nagymama, az anyák általában valamilyen konfliktusról számoltak be. Az édesanyák számára nagyon kimerítő volt, hogy a gyerekek 40%-a még egy évesen sem aludta át az éjszakát, ami azért is fontos adat, mivel a rendszeres éjszakai felkelések kimerítőek, s akár depresszív hatásuk is lehet. A családok 70%-ában az otthoni és gyermekgondozással kapcsolatos feladatok mind az anyákra hárultak. Hozzájuk képest a „modernebb” feladat-megosztású családokban jellemzőbb volt, hogy gyermek születése jobb hatással volt a házasságra, és kevésbé okozott zavart a szexuális életben.

A gyermeki és az anya-gyermek kapcsolati fejlődés szempontjából Belsky család-modellje és Meyer teoretikus modellje az anya-gyermek kapcsolat alakulásának meghatározóiról a következő tényezőket foglalja össze, melyeket rizikófaktorokként értelmezhetünk: fejlődési történet, házastársi kapcsolat, személyiség, munka, szociális háló, szülői gondozás, gyermeki fejlődés, gyermeki sajátosságok, észlelt gyermeki temperamentum, aktivitás ill. teljesítmény orientáció, emocionalitás és szülői eredményesség.

Saját vizsgálataim szerint is a párkapcsolat minősége, a várandóság során megélt érzelmek milyensége és a korábbi gyermekgondozási tapasztalatok hatással vannak a korai anyai érzelmekre és a korai anya-gyermek kapcsolatra, a szülés-élmény pedig befolyásolja a korai anyai érzelmeket. Ha pozitívak ezek, akkor pozitív, ha negatívak, akkor negatív irányba.

Számos kutatás bizonyította, hogy a szülők egyes személyiségjellemzői (például az impulzuskontroll, az autonómia, valamint a szülőséggel kapcsolatos értékeik, attitűdjeik és percepcióik) hatással vannak a szülés után újraalakuló családra.  A kutatások szerint a személyiségvonások bejósló tényezők az anyák pszichés jóllétére is: posztnatális depresszióra például leginkább azok az anyák veszélyeztetettek, akik már előzőleg olyan személyiségvonásokkal és mentális jellemzőkkel bírtak, mint a szorongás, törékeny önbecsülés, az asszertivitás hiánya, illetve akiknél már korábban előfordultak pszichiátriai megbetegedések. Normál populációkban pedig megfigyelték, hogy míg a magas szorongásos és depressziós tendenciák, az irritabilitás, értéktelenség érzése a bizonytalan kötődéssel függ össze, addig az elégedettség, önbizalom, az ego-rezíliencia és az extroverzió a biztonságos kötődés kialakulását segíti. A magas szülői szorongás veszélyeztető tényező a gyermekkel való optimális kontaktusfelvétel, interakciós mintázatok, illetve biztonságos kötődés. A magasabb szorongás és az érzelmi instabilitás saját vizsgálatom szerint is kedvezőtlenebb korai anya-gyerek kapcsolattal jár együtt.

Fontos megérteni, hogy a veszélyeztető tényező nem egyenlő azzal, hogy mindenképpen kedvezőtlenebb lesz a korai anya-gyermek kapcsolat, de jó tudni, hogy ha ilyen fennáll, akkor is lehet változtatni, javítani a kapcsolaton, s ezzel párhuzamosan az érzelmek is pozitív irányban változnak.

Jusztné Vincze Szabina perinatális szaktanácsadás

 

Információ, kapcsolatfelvétel:

This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. vagy Kapcsolat

70/317-1839